Hóember

      A Hóember téma kép másolás. Internet segítségével. Az első kép befejezése után, ami mindenképp nekem egy öröm, kihívás volt jobb ötletet találni.
      Egy karácsonyi ebéd a nagycsaláddal előzte meg az első javítását, és a második képet, ahol is anya a hibás karjával fút-fát megmozgatott a terítéshez. Hősiesen bevitte az összecsukható családi asztalt a nagyszobába, és sok fogásos ebédet készített. A vendég gyerekek egy ünnepsorozaton áthaladva annak nagy kérdésével és csalódásával, hogy akkor van Angyal, vagy mi van? kitartottak egy önmegtartóztatásban, hogy nem esnek neki a játékbontásnak, mert "tata" megfegyelmezte idejövet az úton. Addig is ment minden fegyelmezetten, ameddig a kisebb szobában a nagy pettyes torna segítő labda útjukba nem került. Akkor hallgathattuk a nagyok a csatazajt, hogy egy játékot hogyan használnak, nekem a legnagyobb örömömre.
  Miután a kisebb lány a húslevestől életre kapott, később pedig sógornő szépen megmondta, hogy a zseblámpa arra való, hogy ha jön a medve, akkor jól a szemébe világítasz, arra jó. Ezen ámultam-bámultam, és megvallom sokkal termékenyebb volt az életük. Jó az, ha körülötted Élet van. Messze leköröznek. :-) , ők mára nagyszülők. Ez van.
Így egy egyszerű, barna hátteres, kissé csilivili kép hangulata tetszett meg még jobban, egyenrangúan.  Merthogy nincs lehetőségem utazni, látni havakat.
   Valami mindig nincs, és valami mindig van. Idén egy keveset havazott, a Karácsony cseperkélő eső szitálással telt.

Ellenálóvá tenni az idővel

      A képet volt iskolatársam, negyvenvalahány évi barátság és minden emlékével, adta.
Mivel natur papondékli a kerete, és üveg nincs előtte, akrill pácoló festékkel megpróbáltam portalanná tenni. Egyben pár akrillal festett képet lealapoztam ezzel az alapozóval, amitől egy érdekes, matt színt ad. Krétás hatással.

Határkerülésről

  Természetes alapszínnel festett kővek.
A drapp kerek a 2019-es határkerüléskor
talált rám, a Jézus kápolna feletti dombról.
   Az utóbbi idők hangulata is meglátszik a természetes szinű arcokon.

Népi - próbálkozás

Bárka

Akrill

A nyáron gondoltam nem kell le oktalanozni a balga szűzeket. 

Esetleg sok bennük a szeretet. Engedelmesek az okos szűzeknek, akik tudhatják mit mondanak. 

Akkor elmentem egy T-modell boltba így én is, és nagyon helyes dzsekit találtam ott a hideg időkre, áron alul, hogy felragyogott a balga – szűz engedelmes volta számomra. Szívből volt ez.

Egy következő olvasatra figyelmemet az okosak határozott neme az ügy fejlődését illetően, tűnt fel.

Mind elaludtak, de ébredéskor a ruha megigazítása az okos szüzek részéről ugyanannak 

az ügyben való várakozásnak a másik oldalról való tisztázása a fontos.

Új terv. Hiszen a vőlegény nem ismeri fel az oktalant, mert felismerte a világosat.

A vőlegény nem férj.

Pl. versenyvizsga ? – kérdeném.

Az is egy terv, hogy egészen vékony ecset kell. Új festék. 

"A legértékesebb utazás az, amely szivünkhoz vezet, utazás, melyet magányunkban teszünk meg."  Mircea Eliade -Luigi Giussani atya hivatkozik rá.

A vallás – művészet - Bibliás nap margójára

Az ablakban pislákolt a korai ébredés meleg lámpavilága. Az utakat seperték.

Egy tömbház előtt cirókálja a hideg a hajam, amint várom a buszt. Veszem a telefont és időm van beszélni édesanyával. Nem is hinném, hogy a korai órák ébredése mennyire gazdag.

Meghívót kaptam, és indultam Rómába, Assisi fele – mondom magamnak. Mert ahogy megfogalmaztam mosolyogva, az eddig eltelt idő utolsó itt jártam óta, a harmincvalahány év kihozná a kilométereket. Kanyargós utakon haladva érdeklődve nézem a helyi kultúra jellegzetességeit. Amint leszállunk a buszról és a hídra lépünk, úgy érzem mintha mellvértben, páncélosan járnánk, s előttünk, mögöttünk angyalok hada szállna.

Ez Gyulafehérvár.

A bronz szobrokat kutatva, keresve érkezésünk célpontjához közelítünk. A színes táskák, a bordó kabát, az arcmimika, az emberek egyszerű sokszínűsége, mind egy női érdeklődés kihívása lehetett, volt. Bibliás napi találkozó a cél, de mellette meghivás számomra a szép bronz szobrok, a vallásos művészet.

Miután a számtáblát fürkészve meghatottan “ átrepültem „  a magasabb küszöbön egy iskolai előtérbe érkeztünk, ahol ízes, forró kávé volt fogyasztható a hölgyek társalgó közösségében. Egyszerű iskolai előtér a maga hűvösével, felhivásával. Világos szobor, netán cukorbeteg lehetett életében,kerek, súlyos, tisztes palásttal. Ha egy szobrot lehengeritenek a lejtőn, nem szabad összetörjön, úgy kell azt megalkotni – mondta Verestóy Árpád egykori iskola igazgató, szobrász tanár.

A kápolna terembe betekintett a napsütés és betűzte a narancssárga korona alatti irást, a kicsi, szépen irt betűk Sans Tempus irásmódját a szentek nevének: a szigorú és barátságos arcu szent Benedek, az öblös XXIII János pápa, majd II János Pál pápa, és Dávid király jobb oldalt. II János Pál ajka alatt egy árnyalat erősebb kontűrje megváltoztatja az arc karakterét  Vagy direkt van így.

A barátság elviseli a szerető kritikát, hangzik a fülemben  a fiatalok igaz példaképek iránti vágya, igénye. Ez a frissesség nagyon meglepett későbbiekben.

A rendezvény úgy zajlik, mint egy szimfónia. Az érsek úr beszélt az egyiptomi  sivatagi atyákról is, akiket annyira szeretek, majd elsiet dolgozni az esti prédikációra. Az előadás a barátságról szól, Dávid és Jonathán, Noémi és Ruth, és az apostoli.

Egy rövid séta, a katedrális bemutatása következik, a Márton Áron szobornál időzve csoport kép is készül.

Immár Szaxi tekintetén át nézem az utat, amely oly boldoggá tehetné Márton Áron püspök urat, hogy életéről, munkásságáról film készül. A néhai fényképésznek segitettem, akinek felesége hosszu életkort élt, s valódi úrinő volt – mondják.

Jól lakott pocival vidámabb a beszélgetés, s mint álmon haladok át a történéseken Valaki kitalálta titkos gondolatom. Az egyszerű tálaló edények édesek, s a színes szalvétát elhozom néhány tölgyfalevéllel emléknek.

A csoportbeszélgetésnek meghitt a hangulata. A nyitott ablak lágy szellője megszólaltatta II. János Pál képe  felett a gitárt, és Őszentsége Ferenc pápa képe felett a zongorát. A halványzöld reluxa mesélt a kinti sepregetésről, s hogy miért nincs idő rendet hagyni a padokban, hol kusza sorokban rendezett sorok hallgattak szépen csendben.

A mennyben jobban örülnek egy megtért bűnösnek, mint kilencvenkilenc igaznak – gondolom.

Összefoglalójában a barátság Sirák fiából vett igen szép sorainak, félkörben felállva, mint a zongora fekete-fehér billentyűi fiatalok és idősek együtt, a fiatalok messzire lehagynak a szemérmes tapintat,  a hely iránti tisztelet, az életből hozott barátság –mondataikkal;  tiszta látásmóddal a tisztes életre teljesek.

Visszanézek az ablakra, Loyolai Ignác kezére. ( ! ) A könyv sarkán lángoló világosság. A Nap, vagy belülről jövő megvilágitás színezte meg a lap sarkát.

Hiába, csak a jók mennek el. Mennyire kevés volt az Idő. De volt!
A barátság laptop, ami elromolhat és megjavitani kell, zümmögöm a sziv hangját, a melódiát, a sorokat megtanulni kell!

S hazafele a buszon azok a szép zsongó szavak, énekek. ... Egy vers sorai idéződnek :

Sik Sándor: A prefektus

A folyosó végén, a hosszú, keskeny

Prefektus-cella könyvei felett

Két szem virraszt, két fényes és meleg szem.

Próféta-súlyos és anya-meleg.

Teremtő fénnyel zsong felém belőle

Értés, erő, segítés, tisztelet.

Építő nyugtalanság ihletője,

És mégis termő békét simogat.

Csendesen épít utakat előre.

Mélyeket sejtet, gyomot irtogat,

És hittel óvja tél s tavasz fagyától

A sarjadzó művészet-magvakat.

Mikor beszél - tűzajkú prédikátor -

Bennem sugárzó sejtelem fakad

Lélekről, Igéről és hivatásról.

          Köszönöm a Jóistennek,  László Attila papbácsinak a segitséget, a Mária rádiónak és a kedves  szerkesztőnek a lehetőséget.

                                                                    (Foto: Nagy Zoltán)

Mennyire hétköznapi. Nem?