A mai nap reggelén alkalmam volt egy rég látott filmet felidézni. A városi Könyvtár földszinti részén volt ez, mentáhigiénés jellegű, amely filmben a rossz sorsból kiemeli a zenetanár a gyermeket. A szép az, amikor egy jellegtelen, kicsi ember ül a közösség soraiban, egy felderengő fényben, és a sikeres előadót taps vihar köszönti. A film címe erre a pillanatra utalt számomra. Meg is kérdezték a vetítés után, hogy melyik pillanat jellemző, utal a film címére? Tetszett, meghitt volt. Bőjthe Laci koncert előadásai cd-ről idejében, aki szintén lelkes zeneszerető ember. Tizenöt éve, hogy eltelt.
Ez a gondolat elő-előjön, hogy világosság, Nap, erősség. Derengő fény, szelíd, szórt. Itt, most, Mindenszentek idején, hetében elfér az a meglepő felfedezés, hogy nagymama álma mennyire hasonlít a Jelenések könyvének egyik szakaszához, egy-két hónapja hallottam. A Csend. Megértettem akkor, hogy eljött az Idő, .. Meghaltam, de éltem, megöltek, de nem folyt (volt) vér - mondta. Nagyon hites volt. Pihenjen békében!
Jung
nagyon érdekesen magyarázza a tudatos, tudat feletti , tudatalatti és az álmok
szerepét. Akkoriban nagyon érdekelt.
