2020. február 6., csütörtök

Februári szabadnapok


      Három szabadnapom történetéhez tartozik a februári világítás, mert csak most jutottam el tiszteletet tenni. Jó lenne  egy kis formát adni a sírhelynek, hiszen nagyszüleim túlélték a két világháborút hitben. Jó sár volt, és csend.
      Köszönnek és illedelmesek, beszélgetnek, megszólítanak, ki vagy, mit akarsz?
      A friss levegő csodálatosan tisztítja a fejem. A ház eladósorba kerül lassan. Sok fa ki van vágva, a gondozott kert, a szőlőtőke a múlté. Szinte nem is keresek senkit, megviselt a karácsonyi teljesítmény orientált ünnep minden téren. Így sikerült idén.
      Egy érdekes megállapítás volt itt, hogy az őt lépés távolság felnőttként, tizenöt lépés volt gyerek korban. A patak közelebb jött, a hokista rokon édesanyja telke felújításra vár, amolyan múzeumféle, ahova bejártak az őzek is egykor. Most jóval ritkásabb a táj.





   Itt marad. Nem ide szántam feltenni. Egy-két szép régi kép is
volt egy kis dobozban.