Egy karácsonyi ebéd a nagycsaláddal előzte meg az első javítását, és a második képet, ahol is anya a hibás karjával fút-fát megmozgatott a terítéshez. Hősiesen bevitte az összecsukható családi asztalt a nagyszobába, és sok fogásos ebédet készített. A vendég gyerekek egy ünnepsorozaton áthaladva annak nagy kérdésével és csalódásával, hogy akkor van Angyal, vagy mi van? kitartottak egy önmegtartóztatásban, hogy nem esnek neki a játékbontásnak, mert "tata" megfegyelmezte idejövet az úton. Addig is ment minden fegyelmezetten, ameddig a kisebb szobában a nagy pettyes torna segítő labda útjukba nem került. Akkor hallgathattuk a nagyok a csatazajt, hogy egy játékot hogyan használnak, nekem a legnagyobb örömömre.
Miután a kisebb lány a húslevestől életre kapott, később pedig sógornő szépen megmondta, hogy a zseblámpa arra való, hogy ha jön a medve, akkor jól a szemébe világítasz, arra jó. Ezen ámultam-bámultam, és megvallom sokkal termékenyebb volt az életük. Jó az, ha körülötted Élet van. Messze leköröznek. :-) , ők mára nagyszülők. Ez van.
Így egy egyszerű, barna hátteres, kissé csilivili kép hangulata tetszett meg még jobban, egyenrangúan. Merthogy nincs lehetőségem utazni, látni havakat.
Valami mindig nincs, és valami mindig van. Idén egy keveset havazott, a Karácsony cseperkélő eső szitálással telt.
