"A legértékesebb utazás az, amely szivünkhoz vezet, utazás,
melyet magányunkban teszünk meg."
Mircea Eliade -Luigi Giussani atya hivatkozik rá.
A vallás – művészet - Bibliás nap margójára
Az ablakban pislákolt a korai
ébredés meleg lámpavilága. Az utakat seperték.
Egy tömbház előtt cirókálja a hideg a hajam, amint várom a
buszt. Veszem a telefont és időm van beszélni édesanyával. Nem is hinném, hogy
a korai órák ébredése mennyire gazdag.
Meghívót kaptam, és indultam
Rómába, Assisi fele – mondom magamnak. Mert ahogy megfogalmaztam mosolyogva, az
eddig eltelt idő utolsó itt jártam óta, a harmincvalahány év kihozná a
kilométereket. Kanyargós utakon haladva érdeklődve nézem a helyi kultúra
jellegzetességeit. Amint leszállunk a buszról és a hídra lépünk, úgy érzem
mintha mellvértben, páncélosan járnánk, s előttünk, mögöttünk angyalok hada
szállna.
Ez Gyulafehérvár.
A bronz szobrokat kutatva, keresve érkezésünk célpontjához
közelítünk. A színes táskák, a bordó kabát, az arcmimika, az emberek egyszerű
sokszínűsége, mind egy női érdeklődés kihívása lehetett, volt. Bibliás napi
találkozó a cél, de mellette meghivás számomra a szép bronz szobrok, a vallásos
művészet.
Miután a számtáblát fürkészve
meghatottan “ átrepültem „ a magasabb küszöbön egy iskolai előtérbe
érkeztünk, ahol ízes, forró kávé volt fogyasztható a hölgyek társalgó
közösségében. Egyszerű iskolai előtér a maga hűvösével, felhivásával. Világos
szobor, netán cukorbeteg lehetett életében,kerek, súlyos, tisztes palásttal. Ha
egy szobrot lehengeritenek a lejtőn, nem szabad összetörjön, úgy kell azt
megalkotni – mondta Verestóy Árpád egykori iskola igazgató, szobrász tanár.
A kápolna terembe betekintett a
napsütés és betűzte a narancssárga korona alatti irást, a kicsi, szépen irt
betűk Sans Tempus irásmódját a szentek nevének: a szigorú és barátságos arcu
szent Benedek, az öblös XXIII János pápa, majd II János Pál pápa, és Dávid
király jobb oldalt. II János Pál ajka alatt egy árnyalat erősebb kontűrje
megváltoztatja az arc karakterét Vagy
direkt van így.
A barátság elviseli a szerető kritikát, hangzik a fülemben
a fiatalok igaz példaképek iránti vágya, igénye. Ez a frissesség nagyon
meglepett későbbiekben.
A rendezvény úgy zajlik, mint egy szimfónia. Az érsek úr beszélt
az egyiptomi sivatagi atyákról is, akiket annyira szeretek, majd elsiet
dolgozni az esti prédikációra. Az előadás a barátságról szól, Dávid és Jonathán,
Noémi és Ruth, és az apostoli.
Egy rövid séta, a katedrális bemutatása következik, a Márton
Áron szobornál időzve csoport kép is készül.
Immár Szaxi tekintetén át nézem az utat, amely oly boldoggá
tehetné Márton Áron püspök urat, hogy életéről, munkásságáról film készül. A
néhai fényképésznek segitettem, akinek felesége hosszu életkort élt, s valódi
úrinő volt – mondják.
Jól lakott pocival vidámabb a
beszélgetés, s mint álmon haladok át a történéseken Valaki kitalálta titkos
gondolatom. Az egyszerű tálaló edények édesek, s a színes szalvétát elhozom
néhány tölgyfalevéllel emléknek.
A csoportbeszélgetésnek meghitt a hangulata. A nyitott ablak
lágy szellője megszólaltatta II. János Pál képe felett a gitárt, és
Őszentsége Ferenc pápa képe felett a zongorát. A halványzöld reluxa mesélt a
kinti sepregetésről, s hogy miért nincs idő rendet hagyni a padokban, hol kusza
sorokban rendezett sorok hallgattak szépen csendben.
A mennyben jobban örülnek egy megtért bűnösnek, mint
kilencvenkilenc igaznak – gondolom.
Összefoglalójában a barátság Sirák fiából vett igen szép
sorainak, félkörben felállva, mint a zongora fekete-fehér billentyűi fiatalok
és idősek együtt, a fiatalok messzire lehagynak a szemérmes tapintat, a hely
iránti tisztelet, az életből hozott barátság –mondataikkal;
tiszta látásmóddal a tisztes életre teljesek.
Visszanézek az ablakra, Loyolai
Ignác kezére. ( ! ) A könyv sarkán lángoló világosság. A Nap, vagy belülről jövő megvilágitás
színezte meg a lap sarkát.
Hiába, csak a jók mennek el. Mennyire kevés volt az Idő.
De volt!
A barátság laptop, ami elromolhat és megjavitani kell, zümmögöm a sziv hangját, a melódiát, a sorokat megtanulni kell!
A barátság laptop, ami elromolhat és megjavitani kell, zümmögöm a sziv hangját, a melódiát, a sorokat megtanulni kell!
S hazafele a buszon azok a szép
zsongó szavak, énekek. ... Egy vers sorai idéződnek :
Sik Sándor: A prefektus
A folyosó végén, a hosszú, keskeny
Prefektus-cella könyvei felett
Két szem virraszt, két fényes és meleg szem.
Próféta-súlyos és anya-meleg.
Teremtő fénnyel zsong felém belőle
Értés, erő, segítés, tisztelet.
Építő nyugtalanság ihletője,
És mégis termő békét simogat.
Csendesen épít utakat előre.
Mélyeket sejtet, gyomot irtogat,
És hittel óvja tél s tavasz fagyától
A sarjadzó művészet-magvakat.
Mikor beszél - tűzajkú prédikátor -
Bennem sugárzó sejtelem fakad
Lélekről, Igéről és hivatásról.
Mennyire hétköznapi. Nem?
