A fügefa: A metszés a hideg elmúltával lehetséges, március 10 után, hogy ne kapjon gutaütést a fa, a nedvkeringés optimális állapota miatt. Kétszer terem egy évben.
Anselm Grün szavaival a félelem, amely megbénít minket, ha közelebbről megnézzük tartalmát, gyakran a megszégyenüléstől való félszként mutatkozik. …ha megbotlik a nyelvünk, vagy belegabalyodunk valamibe, amiből nem találunk kiutat. A szégyenlősség gyakran kifejleszti a kitérés stratégiáját…félelem attól, hogy “gyengének tekintenek … Ha elkezdünk védekezni mások előtt magatartásunk miatt, soha nem érünk a végére…
Egyáltalán nem kell igazolnod magad. Szabad olyannak lenned, amilyen vagy…A másiknak mindig csak annyi hatalma van felettem, amennyit én adok neki. … Most nem adok neki hatalmat magam felett. Bízom a Lélekben, amely bennem szól. Akkor a másik ítélete nem érint már engem…. Megengedjük a többieknek, hogy azt gondoljanak, amit akarnak. Érintkezésben vagyok önmagammal. Hallgatok bensőmre.
Mártonka: A fügefa történetét az emberi kéz mozdulatai alakították akril festéken mart mintával. A Bibliában a forradalom pusztító következményei után jön a fügefa példázata, amely nem hozott termést. A vincellér megígéri a fa állapotának feljavítását a termés reményében.
A központi alak a Mártonka nevét viselve inspirált a kép befejezésére. A története egy idős pap elbeszélése alapján pedig, hogy Márton Áron püspök bérmálási körútján a nép tisztelettel várakozott. Azonban kiderült, hogy az egyik fiúcskának nincs bérmaszülője. - Az hogy lehet? -kérdezte a rend állapotát számba vevő püspök úr az ünnep kezdése előtt. - Cigány fiú - mondja a fiatal atya izgatott félelemmel. - Hogy hívják a fiút? -folyt a beszélgetés tovább. - -„ Mártonka ” . - Mártonka? Az nem „ csigány ” név – mondja a püspök úr.
Cs -betűvel, emlékezett az atya. Az idős atya szívébe zárva őrizte meg a nagy példaképnek, szigorát, egyenes jellemét kedvességgel, lehajoló alázatos szeretettel. Így mesélte el anno.
A köd. A majdan születő emberek
El ne veszítsük az élet jó ízének szeretetét.
