( a humanizmus hatékonyság elvű volta, amely széttagolja az addig meglévő egységet
a reneszánsz naturalizmusa, valamint
a racionalizmus, amely az embert felmagasztalja és
minden dolog mértékévé teszi. )
Az állításból két következtetés: 1. a mindenség középpontjába helyezett ember csak elvont fogalom lehet, hiszen annak az eszménynek a függvénye, amely őt odahelyezi. Még ha a “mi” fogalmába menekülünk, akkor sem feledhetjük, hogy ember voltunk „én”-ként, „te”-ként fogható meg
2. amikor az emberi jelenséget szerkezetében
nem úgy fogjuk fel, mint az “én”-nel kapcsolatos dolgot, igen
valószínű, hogy az emberről és az emberiségről is csak valamilyen hatalom
logikája szerint szólhatunk. Ezt a... kollektív tudatot.. olyan valaki vonja irányítása alá, aki kivül esik
rajta és határozott arcvonásokat visel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.